Valkó vármegye, comitatus Valko, Valkóság, 11. sz – 1746. sz.: közigazgatási terület a Magyar Királyság D-i határvidékén, a Dráva és a Száva, ill. a Duna és a Száva közén. – É-on (a Dráva határfolyó) Baranya vármegye, ÉK-en (a Duna határfolyó) →Bács vármegye, K-en →Szerém vármegye, D-en (a Száva határfolyó) →Szerbia (a Hunyadi korban DK-en a →Macsói bánság, D-en a →Szreberniki bánság), Ny-on →Pozsega vármegye, ÉNy-on →Baranya vármegye drávántúli része (Aszuág) határolta. – Valkóvár (horvátul: Vukovár) környéke a római korban is lakott hely, a Valkó (Vuka; az ókori Hiulca v. Ulca) folyócska Dunába torkollása mellett építették. A 10–11. sz-i (Lieva barán föltárt) temető 437 sírjában csak a m. sírokra jelemző tegezt, íjakat, nyilakat találtak. A honfoglaláskor ezt a vidéket, Baranya és ~ Dráva-kétparti részét a Kán-nemzetség szállta meg. Valkóvár várát a m-ok a 13. sz: emelhették. A bolgár, majd gör. uralom alatt álló Szerémséggel szomszédos terület – Marót (horv. Morovic) és Újlak (horv. Ilok) vidéke – marchia néven mint határgrófság szerepelt. – A Dráva-Száva-közi m. ter. egyh-i joghatósága kezdettől a pécsi pp-é, akit e vidék egyházigazg-ában a pozsegai, valkói és marchiai ill. Baranya drávántúli ter-én az eszéki főesp-ek segítettek. 1200. k. →Anonymus  Valkóvárat ispánsági közp-ként írta le, amit a m-ok bejövetelekor már itt találtak. ~ az I. (Szt) István kir. (ur. 997–1038) alapította 48 körülhatárolt ter-ű vm-nek egyike; a Száváig húzódott, így a 24 határispánság, és a legnagyobb ter-ű vm-ék egyike is. Györffy György (1917–2000) szerint 1072: Szerémvár elfoglalása után lett Valkóvára ~ székhelye. – I. (Szt) László (ur. 1077–95) ott új várispánságot, s a kalocsa-bácsi egyhm. keretében új főesp-séget szervezett. A marchia elvesztette katonai jelentőségét s nemsokára beolvasztották ~be; a marchiai – később maróti – főesp-ség őrizte különállásának emlékét. 1231: Kálmán Szlavonia hg-e kiváltságlevele 3 évi adómentességet adott a valkóvári m., ném., szász és szláv →hospeseknek és Verőce lakóinak, de a pallosjogot az ispán hatáskörében hagyta, így Valkó mezőváros maradt. Első eset volt Mo-on, hogy a telepített város kiváltsága megelőzte fokozatos belső fejlődését. 1239: ~ben menyétbőr adót szedtek, ami Szlavonia ősi adóneme; ebben az időben adományozta Kálmán hg. a boszniai pp-nek Diakóvárt és Bleznát (melyek a pécsi ppséghez tartoztak). – IV. Béla (ur. 1235-70) ifjabb kir-ként a pozsegai kápt. 1279: okl-e szerint a ~i Borsod falut Paka comesnek adományozta, Valkó vára közelében a johannitáknak adott földeket, akiket IV. Ince pp. 1248: levélben intett meg, hogy vegyenek részt a harcban, ha a tatárok újból betörnének. – 1280. VIII. 19: Erzsébet kirné a p-i követ sürgetésére megígérte, hogy ~ből és a macsói és boszniai bánságból az eretnek →bogumilokat elűzi.  A 13. sz. közepén a lotharingiai Valroi-ból jött prem. szerz-ek Nagy-Olasziban építették Szentkereszt-ktorukat; e sz. végén a kir-né ~ legnagyobb birtokosa. A 14. sz. elejétől létesült nemesi vm. ispánjai 1320–: a macsói bánok (akik 1359 után egyidejűleg Bács, Bodrog, Baranya, Szerém vm. ispánjai is). 1332/37: a →pápai tizedjegyzékben található 140 pléb-ból Botka Tivadar fölsorolásában 90 m. nevű (nem sorolva oda a csak sztek nevét tartalmazókat pl. Szentlászlót, ahol 2009: is m-ok laknak). 1364: legnagyobb birtokosa, az Ugrin család kihaltával I. (Nagy) Lajos kir. (1342–82) Újlak várát uradalmával Kont Miklós nádornak (1356-67) adta cserébe a felsőlendvai uradalomért. 1388: Garai Miklós macsói bán (1359–75) és Losonczi István szörényi bán (1387–88) a szerémségi Cserög vár mellett győzték le a Zsigmond kir. (ur. 1387–1437) ellen fölkelt (nápolyi párti) Horváti János seregét, kiűzték őket Szerém, ~ és Pozsega vm-ből; az elfogott alvezéreket Hédervári Kontot és Korpádi Jánost Budán lefejezték. Ebben a korban Engen és Újlakon ferences, Garán domonkos ktor létezett. – A nándorfehérvári diadal után 1456. X. 23: Kapisztrán Szt János OFM Újlakon meghalt, a ktor Szt Katalin kpnájában temették el, sírja zarándokhellyé vált. 1458–61: a sírjánál történt csodákról Varsányi István OFM tart.főn. jegyzőkveket vezettetett, melyek a népi hiedelemvilágról és vállásosságról tájékoztatnak (Kapisztránt 1724: avatták szentté). 1468: Újlaki Miklós macsói bán (1438–58) gótikus stílusban kibővítette az újlaki ferences tp-ot. – ~t a nagy uradalmak jellemezték, csak kisebb ÉNy-i részét birtokolta a középnemesség. A Garai család két ága, a nádori, mely 1481: Jób-ban kihalt, s a Bánfi-ág ősi fészke Gara vár és város (2009: Gorján), a 13. sz. 2. felében törzsük, a Dorozsma-nemzetség birtoka. Országrésznyi földet szereztek Baranya-, Kőrös- és Pozsega vm-ben is. A 15. sz: és a 16. elején időnként 10 erősséget (Gara, Szt-Lőrinc, Szla(v)kovc, Kosztormán, Szt-Dénes, Czerna, Boró, Mikola, Vicsadal, Szata és Berzéte- Monostora), és 11 várost (Gara, Újlak, Szt-Lőrinc, Apáti, Szat, Boró, Mikola, Vicsadal, Valkóvár, Szata és Berzéte-Monostora), a falvak tucatjait uralták. A 13. sz. óta a Kórógyiaké Kórógy vára, Csapa városa (Csepin) és időnként kb. 21–29 helység, Eszék vidékén is ős-birtokosok; e város és vára a 14. sz: az övék; Ivánka-Szent-György (Ivankovo) vár és város kb. 7 faluból álló tartozéka, zálogban részbirtokuk Szent-Szalvátor városban s 9 falujában és pusztán (a Dráva-menti Németiben) is; Hagymás és Drávaszád városok (a Dráva-Duna-menti Almás és vidéke) a 15. sz. közepe táján a Kórógyiaké; előbb a Tallóczi, a 15. sz. 2. felében történt kihalásuk után a Rozgonyi, monoszlai Csupor, nádasdi Ungor (s végül a budavári prép-ságé és a vingarti Geréb) családoké. – A Hunyadi-kor kezdetén kihalt Alsániaké Alsán (vára), Vérvára és Atak városa, Otok, Komletinczi és Bosnyaki vidékén 1437: 38, 1476: 76 faluval;  Eszéktől D-DK-re hermanvári uradalmuk, Szőcs várossal és erdőszádi mellék-uradalom kb. 61 falujával, vsz. Valkóvár város is, melyet (1438?, 1439?) a Tallócziak kaptak (Habsburg) Albert kir-tól (ur. 1437–39), akik a vm. legmódosabb birtokosai lettek. – Marótiak fészke Marót, (horv. Morovity, utóbb Szerém vm.), a Száva közelében. 1364 k. a birtokok egész csoportján osztozkodtak e tájon, s a 15. sz. elején az Ajnárd-ivadékok birtokaiból részesültek. 1476: kihalásukkor Marót várán és városán kívül 78 falut hagytak a birtokot megszerző Korvin Jánosra. A száva-parti Racsa vár és város is a Marótiaké volt, 1445: 7, 1477: 20 helységgel v. pusztával a Száva mindkét oldalán. E jószágukat 1476: a Bátoriak kapták kir. adományul, a kik a hódoltságig meg is tartották. A Marótiak birtoka a Duna partján, Atya vára és városa, melyhez 1481: midőn a vingárti Gerébek megkapták, 24 falu tartozott. E vidék  Zsigmond kir. (ur. 1387–1437) uralma elejéig, a fr. eredetű Ajnárdfiaké, akik megszakításokkal egészen a Száva-menti Racsáig birtokoltak. Az Újlaki család fészke Újlak vár és város; birtokai Poltos, Neszt és Szilszeg kastélyok mind a Duna partján, Beletinc kastély az ú. n. Vízközben, a Báza (Boszut) felső folyása mentén. Utóbbi a 15. sz. 1. felében a Tamási, majd a Hédervári, 1465: az Újlaki családé, a hozzá tartozó kb. 30 faluval együtt. A →boszniai püspökség (és kápt.) birtoka D-en a Száva K és É felől a Garaiak uradalmai, Ny-on a nevnai ker. és részben Pozsega vm. között külön testet alkotott. A kalocsai érs-ség Szata vár és város s Szivicza kastély vidékén; a titeli prép-ság Erdőd városon és kastélyon kívül kb. 12–13 faluban v. pusztán a Duna-Dráva-szögben, s a budavári Szt-Szűz prép-ság Eszék, Hagymás és Drá(va)szád városokban; a berzétemonostori és cikádori apátság s a nyulak-szigeti apáca-ktor birtokolt apróbb jószágokat. – A Hunyadiak korára 32 vára és erőssége: Alsán (első okl. említése 1463), Atya (1414), Beletinc (1443), Berekszó (1482), Berzéte-monost(o)ra (1474), [Borcz, Boracs (1389) Csánki tévedése! az a Grua völgyében van!], Boró (1293), Cze(ve)rna (1408), Diakovár (1406), Erdőd (1472), Eszék (1472), Gara (1408), Garcsin (1474), Harapkó (1453), Hermanvára (1435), Kalatinc (1498), Kórógy (1290), Kosztormán-Szent-Dienes (1506), Lanka (1300), Leve (1487), Marót (1458), Mikola (1427), Nempti v. Németi (1461), Neszt (1445), Nevna (1395), Palina v. Castrum Palyna (1474), Poltos (1445), Racsa (1465), Szata (1416), Ivánka-Szent-György (1453), Szent-László (1476), Szent-Lőrinc(-vára) (1387–88), Szilszeg (1445), Szivicza (1495), Szlako(v)c (1493), Újlak (1406), Valkóvár (1231), Váralja (1424), Vérvár (1437) és Vicsadal (1408) – 34 városa: Apáti (első okl. említése 1463), Atak (1428), Atya (1275), Berzéte-monostor(a) (1263), Bingala (1332/37), Boró (1283), Csapa (1258), Diakó (1244), Drávaszád (15. sz. első fele), Ellyés v. Illyési (1332/37), Eng (1240, v. Nagyeng, az 1330-as években 3 pléb-val), Erdőd (1172/96), Eszék (1196), Fűr (1332/37), Gara (1244), Hagymás (1273), Ivánka-(Szt-György) (1332/37), Leve (1450), Marót (1332/37), Mikola (1337), Németi (1437), Nevna (1244), Nikola (1337), Pacsinta (1275), Racsa (1275), Szat (1297), Szata (1360), Szent-Lőrinc(-váralja) (1387), Szt-Szalvátor (1353), Szőcs (1332/37), Sztrug v. Szurok (1445), Tomicza (Pozsegában) (1244), Újlak v. Villy Wylak v. Vilok (1283), Valkóvár (1131) és Vicsodol (1244) és 1182 faluja létezett. A Dráva jobbpartján, Kórógynál, valamint a Száva s mellékfolyója a Báza völgyében (Bázaközben) szinte összefüggő mocsárvilággal. A ferences hagyomány Szávaszentdemeter, Szenterne, Nagyolasz és Eng ktorai pusztulását 1391–92: a tör. betörésekkel magyarázta. I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458–90) korában az 1461., 1468., 1471: pestisjárványok miatt is 1478: 5 mezővárosban és 45 faluban 326 lakott jobbágytelek mellett 46 üreset (de még épületekkel), 326 épület nélkülit számoltak össze, az uradalom 50 faluját már pusztának nevezték. A Maróti javak összeírásakor 51 helységben 326 telkes jobbágy háztartást találtak. 1469: Eszék 213 lakójából 145 (68 %) m., kb. 20 % bizonytalan, 10% szláv nevű.  A kir. zsold nélkül hagyott a kb. 8000 katonáját, a 'fekete sereget', akik prédálásból éltek, tör. ellen vonultukban 1492. IX: a ~i Szegednic és Halászfalva között 2 napi harcban Kinizsi Pál (+1494) szétverte, Haugwitz kapitányuk vez-ével menekülésben kb. 2000-en értek el az osztr.-morva határra, ahol a fosztogató lovasokat Habsburg Miksa hg. (1493–1519) irtatta ki. 1494 őszén II. (Jagelló) Ulászló (ur. 1490–1516) hadat indított a tör. cimborasággal vádolt Újlaki Lőrinc hg. ellen, XII. végén bevette Újlakot és a hg. szerémségi várait. – 1494–95: a kincstári bevételekről és kiadásokról →Ernuszt Zsigmond kincstartó pécsi pp. készített számadása szerint ~ben 1171 helységben, 8384 porta volt (helységenkénti portaátlag 7,2; Mo. kb. 250.000 adózó portáján 12,96). 1498: az ogy. rendelkezésére mint a határszéli vm-k, ~ is minden 24 telek után 1–1 huszárt tartoztak kiállítani. – Mivel a parasztok "a keresztesek neve alatt ... a nemesek házát fölverik és fölgyújtják, javaikat elrabolják, őket magukat, ahol csak tudják nyomorultul meggyilkolják", II. (Jagelló) Ulászló (ur. 1490–1516) ~ összes birtokosát 1514. V. 29: fölszólította, hogy személyesen szálljon hadba, s engedelmeskedjen Perényi Imre nádornak (~ egyik leggazdagabb birtokosának). 1523. VIII: a Szerém- és ~ben pusztító Ferhád basa csapatát →Tomori Pál serege verte szét, a csatában Ferhád is elesett. 1525: II. (Jagelló) Lajos (ur. 1516–26) az Újlaki-vagyonból a koronára szállt Újlak mezővárost →tárnoki várossá tette. 1526. VIII. 1–8: ostrom után Újlak, majd Erdőd és Eszék ellenállás nélkül a törököké, akik VIII. 19–23: Eszéknél átkeltek a Dráván, VIII. 29: Mohácsnál szétverték a kb. 25.000 főnyi m. sereget. 1529. VI. 18: az Erdőd közeli folyami ütközetben a fizetetlen rác naszádosok átálltak a tör-höz, a dunai kir-i flotta megsemmisült. – 1521–43: ~ hódolt ter. lett, a tör. a Perényiek birtokolta Valkóvárát I. (Nagy) Szulejmán (ur. 1520–66) hadjáratában 1540: foglalta el. I. (Habsburg) Ferdinánd (ur. 1526–64) hadvezére H. Katziáner 30.000 fős seregének 1537. IX: kísérlete Eszék hídjának visszaszerzésére meghiúsult, mert Verőcétől Eszékig lehetetlen volt a sereget élelmezni. ~ népe elmenekült, elpusztult, a Száva balparti mellékvizei mocsárvilágának szigetein települt falvai élték túl a hódoltságot, melyek idején a Eszék és Szerém szandzsákok a budai vilajetben fizettek adót. 1591: Vratislav Vencel gr. úleírása várát és dunai fahídját említette, mely mint Eszék, Mo-ról az Oszmán Birod. felé vezető Ny-i keresk. eszék–belgrádi útvonal állomáshelye, ahol a tör. a hajóhíd helyett 1566. VI: állandó hidat veretett. – A Zrínyi Miklós (1620–1664) vezette szöv-es csapatok 1664. II. 2: fölégették az eszéki hidat, ami 1685. VIII. 13: a visszafoglaló háború idején Leslie tábornagy cs-i seregének részben sikerült. 1686. XI: a szövetségesek ostrom nélkül visszafoglalták Eszéket, Erdődöt, Valkóvárt. 1688. VII. 12: A. S. Caprara gr. cs-i tábornok Újlakról, VII. 20 k. Péterváradról (Szerém vm.) a tör-öt elűzte. XII. 9: az Osztr. Udvari Kamara részeként fölállított →újszerzeményi bizottság biztosította az 1686–99: visszafoglalt ter-ek idegenek birtokába kerülését és a bécsi udvar megakadályozhatta ~ visszaállítását s a m. vm-rendszerbe kapcsolását. 1698: az elfoglalt volt Pozsega, Verőce, ~ és Szerém vm. ter-én a vmi közigazg. helyett I. (Habsburg) Lipót (ur. 1657–1705) P. Gotthalt nevezte ki helytartónak. A kir. Kőrös, Pozsega, Szerém, Valkó, Korbávia és Lika vm-ben 1700. I. 22: a birtokos nemeseket utasította, hogy birtokjogukat az →újszerzeményi bizottságnál igazolják. →Szlavonia (Tótország) ter-ének és hovatarozásának meghatározásáról évtizedekig tartó vita kezdődött (a tör. kiűzéséig Tótországon Kőrös, Varasd és Zágráb vm-t értették). Az 1715:92. tc. Pozsega, Verőce, Valkó, Szerém, valamint Arad, Békés, Csanád, Csongrád, Szörény, Torontál és Zaránd vm. Mo-hoz visszacsatolását rendelte el. Az 1722. X. 8. és az 1723. III. 19: ogy-i fölterjesztésben Valkót és Verőcét mo-i vm-nek írták. Az 1715. törv. végrehajtását az 1723:20. és az 1729:7. törv. sürgette. – Az 1741. törv-ek végrehajtásakor a Patachich Sándor gr. somogyi főipán vezette biz. ~-t nem szervezte újjá, így a neve sem maradt fenn. D-i részén a horvát katonai határőrvidék brodi és péterváradi ezredét hozták létre. A lakosság választhatott: megmarad az addig művelt földön s a szokásos adókat fizeti, v. a határőrség részére fönntartott vidékekre költözik. Sokan elköltöztek; ezeknek földeket kellett kihasítani, házakat építeni, helyük egy időre üresen maradt. E vidék K-i ter-én alakított Szerém vm-t, és a Ny-i részén alakított Pozsega és Verőce vm-t ezután gyűjtőnéven (a m. hivatalokban) Alsó-Szlavoniának nevezték bár 1526 e. követei mindig a m. ogy-en vettek részt, Szlavoniáén egyszer sem és ezen országrész rendelkezései sem érintették. Az ettől K-re lévő vm-k mindig Mo-hoz számítottak, a m. ogy-be küldték követeiket, az ott megszavazottak szerint adóztak.  88

Századok 1868: 453. (Botka Tivadar: Tájékozás az eltűnt m. ~ről); 1870: 4. sz. (Bálinth Gábor: A mo-i tör. hódoltságról); 1892: 7., 8. sz. (Thúry József: Pecsevi a m. tört.íráshoz), 1896: 8. sz. (Wilczek Ede: A Horváthy család lázadása) – Pesty 1880. II. 509. – Pauler I: 327. – Csánki. 1894. II: 262. (Pesty „megfejtése vagy kidolgozása hibás vagy zavaros, ... .” E helyek a következők: Abradfalva, Andrásfalva, Apáti, Árpa, Bagsinc, Bakóc, Balinóc, Bathóc, Baxafalva, Belosevce, Beskóc, Boldogasszonyfalva, Bozzyás, Bród, Budinc, Csabalaka, Csalajafalva, Csapa, Csepin, Cseria, Cserics, Czerna, Damsinc, Daróc, Domitrovc, Diós, Dobinc, Dobonyafalva, Dobrogostye, Dragovc, Dumbro, Erdőd, Emrehovac, Eszék, Farkasfalva, Gathalfalva, Gálosfalva, Gátfalu, Gergerfalva, Glisza, Grabócz, Gurkum, Halábfalva, Halmos, Halisza, Hedrel, Hlapovc, Horváti, Hothisinc, Ják, Jakupovec, Ilk, Ilyefő, Ivánkaszentgyörgy, Ivánfalva, Kardos, Kechene, Kikarch, Királyszállása, Kisfalud, Kondorfalva, Koós, Kosárfalva, Kozma-Damján, Kőszegh, Kracca, Kukanch, Leszkóc, Leveles, Lipóc, Lydve, Lovász, Luko, (Felső)Mag, Manyard, Máriafalva, Matkóc, Szélmeskó, Mihály, Milinfalva, Miskonc, Morinc, Morján, Nagyfalu, Németi, Pagrach, Paka, (Kis)Paka, Pálfalva, Palina, Pazakovc, Peczkotfalva, Pervoyafalva, Petri, Petróc, Prethoka, Podgay, Porochinfalva, Racsa, Radafalva, Radonovc, Retkovc, Révfalu, Révfalu, Rilivovc, Rorsynch, Ruch, Rusinc, Saczafalva, Saly, Somoghka, Stitar, Szabadság, Szablathya, Ruchszzentandrás, Szentgyörgy, Komariszentgyörgy, Komoriszentgyörgy, Szentmihály, Szentlélek, Szecse, Szelicze, Szépfalva, Szlavkóc, Szombathely, Szőllős, Szradinc, Tamásfalva, Thizen, Tomicza, Udvard, Újfalu, Újlak, Valkóvár (t. i. az 1410. évi Valkóvár alatt nem a Valkó, hanem a Kraszna vmi Valkó vára értendő), Velixefalva, Verhice, Verőfény, Vérvár, Vidosevc, Vidhor, Viskolc, Vorafalva, Zambok, Zatmicha és Zelna. (E helyek közé a megfejthetetlenek nincsenek fölvéve) – Margalits. 1900. I: 772., 1902. II: 859. – Hóman Bálint: M. városok az Árpád korban. Bp., 1908. – Barta – Fekete Nagy. 1973: 355. – Tört. Szle 1996: 2/3. sz. (Pálffy Géza: A tör. elleni védelmi rendszer szervezetének tört-e a kezdetektől a 18. sz. elejéig) – Hadtört. Közlem. 1998: 351. (Ágonston Gábor: A hódítás ára. A mo-i tör. végvárak őrsége, fenntartási terhei és a tart. pénzügyi helyzete) – Fons 2002: 1/3. sz. (Pálffy Géza: Horváto. és Szlavonia a 16–18. sz-i M. Kir-ságban) [48. térkép ]